Vihar a biliben

Az utóbbi napokban látszólag inaktív voltam. Pedig nem, csak a szerda éjjeli villám – melynek következtében csütörtök estig nem volt villany – és egyéb, előre nem látható technikai jellegű akadályok miatt nem tudtam internet elé jutni. Rövidebben: nem tudtam ellógni a szülőktől, mindig rám figyelnek.:)

Kedden anyukám haskójából kiszedték az öltéseket, babakocsit vettek nekem – apuka emlegetett valami fogadást, amelynek köszönhetően a haverjai vesznek nekem kocsit, de ennek betar(tat)ása eléggé irreálisnak tűnt... – új rucikat kaptam. Szerda éjjel életem legnagyobb viharát éltem át – pontosabban aludtam át, csak a szüleim és nagyszüleim gyujtogattak gyertákat és reménykedtek, nem tesz (sok) mindent tönkre a vihar, én közben nyugodtan szundikáltam. Csütörtökön nap közben nem volt áram, de mivel én anyatejre és nem áramra működöm, ezt nem különösebben érzékeltem. A felnőttek persze ilyen apróságból is marha nagy ügyet tudnak csinálni.
Tegnap délután meglátogattak minket a leendő keresztszüleim és végre személyesen is megismerkedhettem az unokatesómmal, Vikivel. Hozzám képest kegyetlen nagy csaj, pedig csak kilenc hónappal idősebb tőlem - egy évfolyamba fogunk majd járni. Hogy egy osztályba is-e, az majd kiderül.:) Tegnap este meglátogattak a nagybácsimék is, majd nagyon mély álomba merültem. Olyan mélybe, hogy éjjeli 11-kor anyuka és a nagymama próbáltak hosszú perceken keresztül felkelteni, merthogy már szopnom kéne. Csak apuka protestált, hagyjanak, addig örüljenek, míg alszok. Mintha megérezte volna, hogy a nagy felverés után egyhamar nem alszok majd vissza...:)