Segítség, láz!

Belázasodtam. Nagyon rossz betegnek lenni. Az meg még rosszabb, ha azt sem tudjuk, mi miatt. Tegnap este már kissé meleg voltam, ma délelőtt 9-kor pedig már 38 és fél fokos lázam volt. Nagyjából úgy érzem magam, mint ezen a képen, amely szombaton, az „osztrák út“ alkalmával készült. Akkor még távolról sem voltam beteg, csak melegem volt, izzadtam, fáradt voltam, nem akaródzott és nem tudtam elaludni. Mint most. Csak ezúttal nem az Escort kombiban, hanem otthon. Segítség! Én az a boldog, nevetgélő kislány akarok lenni, akit megismerhettetek személyemben.

Persze, tudom, egy „kis“ láz miatt még nem dől össze a világ. Egy esetleges betegség miatt sem. Csak számomra ez kissé ismeretlen helyzet, eddig csak egy-kétszer volt hőemelkedésem – fogaim miatt –, mely viszont gyorsan el is tűnt. Most aligha ez az ok. Az elmúlt két-három hétben négy fogam is tolakodni kezdett, ezek nagy része már kint is van. Lázam pedig ezek miatt eddig nem volt.
Rossz betegnek lenni. Rossz lázasnak lenni. Remélem, nem tart sokáig.

Sógoréknál jártunk

Hosszabb idő után újra kirándulni mentünk. Ha nem számítom a kassai utakat (apuka szerint "hazaruccanásokat"), akkor utoljára tavaly augusztusban kirándult egyet a család. Ezuttál a szomszédos Ausztriába, ahogy mondani szokás, a sógorokhoz ruccantunk át.
Délelőtt 9 körül indultunk, anyukáék egy határmenti kis körutat terveztek be. Először a Hainburg nevű város melletti hegyet másztuk meg (autóval, a tetején parkoló is volt), melynek tetejéről az egész környéket be lehetett látni. Pozsony, Dévény, Hainburg, a Duna, Morvamező, ameddig csak a szem ellát.
Onnan aztán Schlosshofba mentünk. Ez egy morvamezei kis település, amely leginkább a határában elterülő kegyetlen nagy kastélyról ismert. Ott akár egy egész napot el lehetne tölteni, de mivel szüleim egészen realisztikusan felmérték, hogy engem a kastélylátogatás mint olyan még nem sűrűn fog érdekelni, ezért inkább az uradalom állatvilágával ismerkedtünk.
A szúnyogokon kívül - amiből éppen elég van itthon is - láttam pávát, lovacskákat, kecskegidákat, magyar marhát. Most mondhatnánk, hogy emiat nem kellett volna Ausztriába utazni, magyar marhából van elég nálunk vagy a szintén szomszédos Magyarországon is. De ez nem ilyen marha volt, ez igazi állat, igazi szarvasmarha. Hungaricum, melyet egy osztrák faluban kellett megismernem...
Schlosshofból az út az egykori római (nagy)városba, Carnuntumba vezetett, mely két jelenlegi osztrák falucska - Bad Deutsch-Altenburg (magyarul Németóvár) és Petronell-Cernuntum - területén és ezek között terült el. Onnan utunk egy idén 200 éve halott zeneszerző szülőfalujába vezetett. Jesepf Haydn szülőházában láthattam: egyvalami szinte ugyanúgy néz ki évszázadok óta: a kis csöppségek bölcsője. :)
A sógoréktól egyenesen apuka sógorához vezetett az út, ahol késő délután egy kertipartin vettünk részt. Az állatokkal történő ismerkedés itt is folytatódott tovább, cicákat és kutyákat simogattam, majd finom gulyáslevest ettem. A tartalmas nap végén pedig zokszó nélkül aludtam el. A maximalisták hozzátennék: ahogy egy jó kislányhoz illik...:)