Megszülettem

Szüleim legnagyobb örömére hétfő hajnalban világra jöttem. Igaz, három-négy hetecskével hamarább születtem, de a nagyokosok úgyis azt szokták mondani, a lányok sietni szoktak. Úgyhogy ezzel tisztában kellett volna lenniük a kedves szülőknek. Ja, hogy nem tudkák biztosan, hogy leányzó leszek?...

Szóval világra jöttem a „gyönyörű“ ruzsinovi kórházban, mely Pozsony egyik „kies“ szocreál lakótelepén terpeszkedik. Az orvosokra és nővérkékre eddig nem lehetett panaszom, sőt, az első napon – mivel anyukám a császármetszés miatt nem kelhetett fel ágyából – még az apukámat és a sápi nagymamámat is beengedték hozzám. Megfoghattak ők is, megpuszilhattak. Apu mondjuk lehetett volna előrelátóbb is, és megborotválkozhatott volna a tiszteletemre, de ismerjük be, ő sem aludt valami sokat hétfő reggelre. És ha már meglátogattak, egy képsorozatot is csináltak rólam - itt a link rá.
Most boldog vagyok, mert már megszülettem. Anyukám szoptatni is kezdett, szerdán már bömböltem neki egy jót – marhára megijedt :) – és a délután meglátogató nagymami azt is megállapította, hogy már sárgulok. Nem, nem szenvedek sárgaságban, ez ilyenkor normális – az orvosok szerint. Ma, csütörtökön pedig már kora reggeltől anyukám mellett vagyok egész nap. És várjuk mind a ketten, hogy már végre hazamehessünk. Otthon állítólag anyuék mindent a feje tetejére állítottak, kifestették miattam a szobánkat, új bútort vettek belé és még autót is vásároltak az én kedvemért! Rohadtul elkényeztetnek... Apukám világ életében rühellte a kombikat, de miattam mégis egy ilyet vettek. Minden körülöttem forog!:) (Erről terveim szerint majd majd még bővebben is beszámolok.)
Most mennem kell, mert jönnek a nővérkék. Terveim szerint holnap is lelépek pár percre a számítógép mellé és írok majd valamit. Addig is minden jót!:)