Tegnap tehát hazaengedtek a kórházból. Ezen én is egy nagyot csodálkoztam, mert a szomszéd szobában fekvő baba is aznap született, mint én, ugyanúgy - császármetszéssel -, mint én, ő mégis bent maradt még. Talán azért, mert neki még nem ment olyan jól a szopás, mint nekem, s elég sokat bömbölt is...Délben érkeztem tehát meg, a nagybácsival és a nagymamival, és továbbra is minden körülöttem forog. Nyomban ki is próbáltam az új ágyikómat és a pelenkázóasztalt, amit direkt miattam csináltattak. Idáig minden tetszik.:) Délután hazajött munkából apuci is, így már együtt volt a család. Alig vártam ezt a pillanatot - végre megmutathattam, milyen szép hangom van! Éjszakáig több felvonásban, különböző intenzitással áriáztam, majd hagytam aludni a szülőket is. Reggelig még szoptam egy-kétszer, de alapjában azt hiszem, nem nagyon panaszkodhattak rám. Tegnap újabb pár néni és bácsi nézett meg engem. A nagybácsimon kívül e leendő keresztszüleimet is megismerhettem, és egy bácsit, aki pont úgy néz ki, mint a kassai nagypapám. Ők állítólag olyan fajta testvérek, akik ugyanúgy néznek ki - ez a másik bácsi itt lakik a szomszéd faluban. Ez tiszta jó, mert így a két sápi nagyszülőn kívül "látszólag" az egyik kassai is itt lesz a közelben.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése