Vihar a biliben

Az utóbbi napokban látszólag inaktív voltam. Pedig nem, csak a szerda éjjeli villám – melynek következtében csütörtök estig nem volt villany – és egyéb, előre nem látható technikai jellegű akadályok miatt nem tudtam internet elé jutni. Rövidebben: nem tudtam ellógni a szülőktől, mindig rám figyelnek.:)

Kedden anyukám haskójából kiszedték az öltéseket, babakocsit vettek nekem – apuka emlegetett valami fogadást, amelynek köszönhetően a haverjai vesznek nekem kocsit, de ennek betar(tat)ása eléggé irreálisnak tűnt... – új rucikat kaptam. Szerda éjjel életem legnagyobb viharát éltem át – pontosabban aludtam át, csak a szüleim és nagyszüleim gyujtogattak gyertákat és reménykedtek, nem tesz (sok) mindent tönkre a vihar, én közben nyugodtan szundikáltam. Csütörtökön nap közben nem volt áram, de mivel én anyatejre és nem áramra működöm, ezt nem különösebben érzékeltem. A felnőttek persze ilyen apróságból is marha nagy ügyet tudnak csinálni.
Tegnap délután meglátogattak minket a leendő keresztszüleim és végre személyesen is megismerkedhettem az unokatesómmal, Vikivel. Hozzám képest kegyetlen nagy csaj, pedig csak kilenc hónappal idősebb tőlem - egy évfolyamba fogunk majd járni. Hogy egy osztályba is-e, az majd kiderül.:) Tegnap este meglátogattak a nagybácsimék is, majd nagyon mély álomba merültem. Olyan mélybe, hogy éjjeli 11-kor anyuka és a nagymama próbáltak hosszú perceken keresztül felkelteni, merthogy már szopnom kéne. Csak apuka protestált, hagyjanak, addig örüljenek, míg alszok. Mintha megérezte volna, hogy a nagy felverés után egyhamar nem alszok majd vissza...:)

A nagy semmittevés

Vasárnap elérkezett az a nap, amikor semmi új sem várt rám és én sem kívántam semmivel sem meglepni a szüleimet. Csak tettük a nagy semmit. Aludtunk, ettünk, aludtunk, ettünk. Néha pedig egy kicsit odazendítettünk.

De hogy ne múljon el ez a nap sem érdekesség nélkül, belinkelek ide egy különböző szülési módokat bemutató kis videós összefoglalót (itt a link, ide tessék kattintani!). Én az első módon - császármetszéssel - jöttem világra, habár az én anyukámat nem altatták el, csak haskótól lefelé érzéstelenítették. Így végig magánál volt, ahogy előturkáltak engem belőle.:) A videók egy részét csak erősebb idegzetű blogolvasóimnak ajánlom, de az összeállítás tartalmaz egy "mókás" esetet is - szülést az Ikeában...

Megfürödtem

Szombat. Szabad nap. És fürdés. Szüleim szombat délelőtt Szencen vettek nekem egy szép kék kádacskát, és azt igérték nekem, abban csak én fürödhetek.:) Estefelé meg is lett az első pancsikázás. Késő délutánra már eléggé elfáradtam, este sem akaródzott felkelnem, de szüleim mindenképpen meg akartak fürdetni - pedig én tiszta voltam!:) "Csúf" módon álmomban levetkőztettek, "bedobtak" a kádamba, én meg nem győztem csodálkozni, hogy ez meg mi! (Még sírni is elfelejtettem!) A kórházban is fürdettek már, de az más volt. Nem a szeretteim, nem otthon, nem a saját kádacskámban. A tegnapi volt az első igazi pancsikálás! A fürdetés után pedig mindenféle illatos olajakkal és krémekkel kentek be. Nem csak a popómat, az egész testemet. Éjszaka megsajnáltam szüleimet és egyszer sem bőgtem nekik. Fáradtak voltak, hát aludjanak.:)

Az első éjszaka a szüleimmel

Tegnap tehát hazaengedtek a kórházból. Ezen én is egy nagyot csodálkoztam, mert a szomszéd szobában fekvő baba is aznap született, mint én, ugyanúgy - császármetszéssel -, mint én, ő mégis bent maradt még. Talán azért, mert neki még nem ment olyan jól a szopás, mint nekem, s elég sokat bömbölt is...

Délben érkeztem tehát meg, a nagybácsival és a nagymamival, és továbbra is minden körülöttem forog. Nyomban ki is próbáltam az új ágyikómat és a pelenkázóasztalt, amit direkt miattam csináltattak. Idáig minden tetszik.:) Délután hazajött munkából apuci is, így már együtt volt a család. Alig vártam ezt a pillanatot - végre megmutathattam, milyen szép hangom van! Éjszakáig több felvonásban, különböző intenzitással áriáztam, majd hagytam aludni a szülőket is. Reggelig még szoptam egy-kétszer, de alapjában azt hiszem, nem nagyon panaszkodhattak rám. Tegnap újabb pár néni és bácsi nézett meg engem. A nagybácsimon kívül e leendő keresztszüleimet is megismerhettem, és egy bácsit, aki pont úgy néz ki, mint a kassai nagypapám. Ők állítólag olyan fajta testvérek, akik ugyanúgy néznek ki - ez a másik bácsi itt lakik a szomszéd faluban. Ez tiszta jó, mert így a két sápi nagyszülőn kívül "látszólag" az egyik kassai is itt lesz a közelben.:)

Végre anyukával, végre otthon!

A tegnap nagy nap volt. Újra. Most olyan érzésem van, minden nap nagy nap - azelőtt kilenc hónapig csak vegetáltam a haskóban, néha megrugdostam anyucit, a szülők megsimogattak, beszéltek hozzám, az orvos nénik és bácsik mindenféle műszerekkel összetapizott (így is kitoltam velük, mert direkt úgy fordultam, hogy ne lássák, mi leszek:)), de alapjában véve unalmas volt az egész. Most meg pár nap alatt több történik velem, mint egész eddigi életem során!

Hétfőn megszületett, tegnap pedig már egész nap az anyukámmal lehettem. Kora reggeltől. És ő teljesen meg volt lepődve, hogy milyen rendes kisgyerek voltam - mintha nem az lenne a dolgom!:) No jó, leszek én még huncut is, de alapvetően azt várják tőlem, hogy jó legyek. Papáljak és csucsuljak. Én meg ezt is csináltam – három óránként szoptam egy jót, utána meg alukáltam. Anyuci este nem győzött dícsérni apukámnak, milyen jó voltam egész nap. Bizony, bizony, addig örüljetek, míg ilyen vagyok! Lesz ez még durvább is...:)
A tegnap tehát ilyen heppisen telt, ma pedig egy újabb kis csoda jött életemben. Hazamehetek!:) Eddig csak beszédből hallottam, milyen az otthon, a mi kis otthonunk, most viszont tulajdon két szép kék szememmel is megtekinthetem. A nagybácsim visz haza, mert apuka délben még dolgozik, de már alig várom, hogy meglássam, hol is fogok lakni. Remélem, sokkal szebb lesz, mint a kórház unalmas fehér falai.:) Következő bejegyzésemet már az otthoni gépünkről írom.:)
Végre otthon!

Megszülettem

Szüleim legnagyobb örömére hétfő hajnalban világra jöttem. Igaz, három-négy hetecskével hamarább születtem, de a nagyokosok úgyis azt szokták mondani, a lányok sietni szoktak. Úgyhogy ezzel tisztában kellett volna lenniük a kedves szülőknek. Ja, hogy nem tudkák biztosan, hogy leányzó leszek?...

Szóval világra jöttem a „gyönyörű“ ruzsinovi kórházban, mely Pozsony egyik „kies“ szocreál lakótelepén terpeszkedik. Az orvosokra és nővérkékre eddig nem lehetett panaszom, sőt, az első napon – mivel anyukám a császármetszés miatt nem kelhetett fel ágyából – még az apukámat és a sápi nagymamámat is beengedték hozzám. Megfoghattak ők is, megpuszilhattak. Apu mondjuk lehetett volna előrelátóbb is, és megborotválkozhatott volna a tiszteletemre, de ismerjük be, ő sem aludt valami sokat hétfő reggelre. És ha már meglátogattak, egy képsorozatot is csináltak rólam - itt a link rá.
Most boldog vagyok, mert már megszülettem. Anyukám szoptatni is kezdett, szerdán már bömböltem neki egy jót – marhára megijedt :) – és a délután meglátogató nagymami azt is megállapította, hogy már sárgulok. Nem, nem szenvedek sárgaságban, ez ilyenkor normális – az orvosok szerint. Ma, csütörtökön pedig már kora reggeltől anyukám mellett vagyok egész nap. És várjuk mind a ketten, hogy már végre hazamehessünk. Otthon állítólag anyuék mindent a feje tetejére állítottak, kifestették miattam a szobánkat, új bútort vettek belé és még autót is vásároltak az én kedvemért! Rohadtul elkényeztetnek... Apukám világ életében rühellte a kombikat, de miattam mégis egy ilyet vettek. Minden körülöttem forog!:) (Erről terveim szerint majd majd még bővebben is beszámolok.)
Most mennem kell, mert jönnek a nővérkék. Terveim szerint holnap is lelépek pár percre a számítógép mellé és írok majd valamit. Addig is minden jót!:)