Névadó, avagy egy kis retró

Múlt héten megtartották „szocialista keresztelőmet“ is, amit más néven névadásnak is hívnak. A községi hivatal minden évben két-három alkalommal meghívja az újszülötteket és szüleit egy hivatalos akcióra, ránk most került sor. Összeröffent 13 baba – köztünk egy ikerpár is –, hogy meghallgassuk a polgármester néni szép beszédét, az ovisok kultúrprogramját, majd végül kapjunk egy virágot és kétezer koronát. Mert megszülettünk.
A rendezvényre délután kettőkor került sor a hivatal esketőtermében. Annak idején a szociban itt kötöttek hivatalosan esküt az egybekelendők, mivel a templomi csak amolyan „magánakciónak“ számított. A terem ennek megfelelően elég szoci kinézetű is volt. Kettőkor, mikor már minden baba, mama és papa (belőlük is eljött néhány) elfoglalta a helyét, bebaktatott a helységbe három néni. Az egyik a lemezlovas szerepkörében (a sarokban lévő hifin indította be a zenei aláfestést), a másik a „műsorvezető“ szerepében (ő úgy nézett ki, mint akinek megették a reggelijét), középütt pedig a polginéni. Ő mondott egy beszédet is, majd sorban kihívták a szülőket, írják be magukat az emlékkönyvbe és vegyék át a kétezer koronát tartalmazó borítékot – közben a szignójukat firkantó szülő babáját átvette a polginéni (így engem is), valószínűleg azért, hogy meggyőződjön, nem vagyunk műanyagból… A pénz mellé kaptunk egy szoci kinézetű szegfűt is – ezzel teljessé vált a retrófíling, habár a nekünk jutó szekfű nem vörös, hanem fehér volt –, majd végezetül az ovisok előadtak néhány számot. Kellemes kis lötyögés volt.:)
Még egy érdekes jelenségre felfigyelhettem. A szülők, annak ellenére, hogy majdnem mind beszéltek magyarul, babakollégáimmal szlovákul kommunikáltak – ezen nagyon elcsodálkoztam. Mintha a kis pofiknak nem lenne joguk megismerniük felmenőik anyanyelvét. Az ovisok szintén szlovákul szavaltak, a három hivatali néni pedig szintén csak szlovákul beszélt hozzánk (pedig állítólag ők sem szlovákoknak születtek). Apuci „mély“ latinismeretével erre azt mondaná: sic transit gloria mundi. A fene tudja, mit jelent ez, de majd talán egyszer megtanulom én is…