Sűrű napok - ülök, nő a fogam, itt a karácsony

Az elmúlt napokban annyi minden történt velem, amennyi már hosszú hónapok óta nem. Először is itt a karácsony – születésem óta még nem éltem meg ilyen felfordulást! Az ünnep jeleként a felnőttek még az ebédlőbe is beraktak egy fát – mintha kint nem lenne belőlük elég. A fa alá pedig szerda este ajándékok kerültek, melyek egy részét én kaptam. Állítólag a Jézuska hozta, habár én senkit sem láttam. Majd jövőre jobban odafigyelek – a nagyok ugyanis azt mondták, ő minden évben elhozza az ajándékait. Merthogy ez az ő szülinapja. És ilyenkor nem mi viszünk neki ajándékot, hanem ő hoz nekünk. Néha kacifántos ez a nagyok világa...
Mint ahogy minden rendes féléves baba, már én is ülök. És nem is akárhogyan! Az üléssel már két-három hete intenzíven ismerkedek, az elmúlt napokban pedig már nem is kell engem tartani, szekérvárral körberakni, hogy el ne dőljek. Ülök, keményen. Ahogy a nagyok csinálják.:)
A legjobbat pedig a végére: az elmúlt hétvégén eldurrantottam egy igazi nagy meglepetést. Elkezdett nőni a fogam! Elsőnek a jobb alsó metszőfogam mászott elő. A körülöttem élő nagyok szerint ez nagyon hamar történt, a rokon gyerkőcök nagy része erre több mint egy évig várt. Illetve a szüleik vártak rá, ugyanis nekünk babáknak ez csak nyűg. Habár én jól viselem, nem bőgök miatta, nem lázasodtam be, nem kakilom tőle össze magam. Más babák allítólg ilyeneket is szoktak csinálni egy-egy fog megjelenése láttán. Én szüleim szerencséjére nem.
Szépen lecsücsültem, és megvan az első fogam is. Mi lesz, lett a következő lépés? Hamarosan ezt is megírjuk.:)

Féléves lettem

Június 15-én este avacsora után apuka és nagyapa este leültek focimeccset nézni, anyuka és nagymama pedig elvonultak beszélgetni. A csehek már 2-0-ra vezettek a törökök ellen, amikor anyuka megszólalt: fájdalmai vannak. Amelyek nem múlnak. Jó lenne benézni a kórházba, hátha... Közben Arda Turan 15 perccel a lefújás előtt szépített, mi pedig beültünk a kocsiba. A biztonság kedvéért elindultunk Pozsonyba. Terézke a haskóban, a csehek a negyeddöntőben.
Felértünk, anyukát kivizsgálták és bent fogták. Állítólag még nem fog szülni, semmi gond, majd három hét múlva, ahogy tervbe van véve. Időközben az ügyeletes orvos és Nihat Kahveci úgy döntöttek, változtatnak a dolgok állásán. Terézke megszületett, a törökök pedig továbbjutottak.
Ma hajnal 3 óra 45 perckor telt el hat hónap azóta, hogy először hallattam a hangomat. A 2,9 kg kilós és 49 centi magas kis Terézkéből fél év alatt 8 kilós és 63 centi magas nagylány lett. Eddig hál Istennek egészséges vagyok, szüleim pedig nagyon örülnek nekem. Kell ennél több?

Ellenségem, a szúnyog

Zúgnak. Amint ránk borul a sötétség, búgnak. Vadászni indulnak. Csak arra várnak, hogy kényelmesen ágyikónkba huppanjunk, lekapcsolódjon fejünk fölött a villany és jönnek. Van úgy, hogy nem is egyedül.
Még csak pár hónapja vagyok a világon, de egy nagy ellenséget már sikerült találnom. Vagy ő talált meg engem? Szőrös, vékony kis dög, mely friss, üde, fincsi, B-negatív típusú véremet issza. Immáron hónapok óta.
Szüleim mindent megtesznek, hogy kiirtsák, ám ez szinte lehetetlen. Mindig találni egyet-egyet, amely túlél mindenféle gyilkolászást és az éj leple alatt, monoton hangon búgva támadásba lendül. A hozzám hasonló babák pedig ilyenkor szinte védtelenek. Emberek: irtsátok ki a férgeteket!

Névadó, avagy egy kis retró

Múlt héten megtartották „szocialista keresztelőmet“ is, amit más néven névadásnak is hívnak. A községi hivatal minden évben két-három alkalommal meghívja az újszülötteket és szüleit egy hivatalos akcióra, ránk most került sor. Összeröffent 13 baba – köztünk egy ikerpár is –, hogy meghallgassuk a polgármester néni szép beszédét, az ovisok kultúrprogramját, majd végül kapjunk egy virágot és kétezer koronát. Mert megszülettünk.
A rendezvényre délután kettőkor került sor a hivatal esketőtermében. Annak idején a szociban itt kötöttek hivatalosan esküt az egybekelendők, mivel a templomi csak amolyan „magánakciónak“ számított. A terem ennek megfelelően elég szoci kinézetű is volt. Kettőkor, mikor már minden baba, mama és papa (belőlük is eljött néhány) elfoglalta a helyét, bebaktatott a helységbe három néni. Az egyik a lemezlovas szerepkörében (a sarokban lévő hifin indította be a zenei aláfestést), a másik a „műsorvezető“ szerepében (ő úgy nézett ki, mint akinek megették a reggelijét), középütt pedig a polginéni. Ő mondott egy beszédet is, majd sorban kihívták a szülőket, írják be magukat az emlékkönyvbe és vegyék át a kétezer koronát tartalmazó borítékot – közben a szignójukat firkantó szülő babáját átvette a polginéni (így engem is), valószínűleg azért, hogy meggyőződjön, nem vagyunk műanyagból… A pénz mellé kaptunk egy szoci kinézetű szegfűt is – ezzel teljessé vált a retrófíling, habár a nekünk jutó szekfű nem vörös, hanem fehér volt –, majd végezetül az ovisok előadtak néhány számot. Kellemes kis lötyögés volt.:)
Még egy érdekes jelenségre felfigyelhettem. A szülők, annak ellenére, hogy majdnem mind beszéltek magyarul, babakollégáimmal szlovákul kommunikáltak – ezen nagyon elcsodálkoztam. Mintha a kis pofiknak nem lenne joguk megismerniük felmenőik anyanyelvét. Az ovisok szintén szlovákul szavaltak, a három hivatali néni pedig szintén csak szlovákul beszélt hozzánk (pedig állítólag ők sem szlovákoknak születtek). Apuci „mély“ latinismeretével erre azt mondaná: sic transit gloria mundi. A fene tudja, mit jelent ez, de majd talán egyszer megtanulom én is…

Margóra - szavazás

Csupán megjegyezném, hogy már csak négy napig lehet szavazni blogoldalamon (aztán persze lehet, hogy bevetem az ismert trükköt és meghosszabítom az „akciót“, de erre senki se vegyen mérget). Ez az első szavazás, melyet ide felbiggyesztettem. A kérdés egyszerű: meglátogattál már engem?

Aki nem tudja, hol lehet szavazni, nézzen a monitora bal oldalára, a képem („Kukucs! :)“ felirattal) alatt megtalálja. Köszönöm! :)

Nagylánynak kiságy

Növök, fejlődök. Ez egy megkérdőjelezhetetlen tény. Ennek egyik legújabb tanúbizonyságát a hétvégén tapasztalhattam meg - s nem csak én, de szüleim pénztárcája is.:) Lassan kinövöm bölcsimet, így szüleim kiságyat voltak kénytelenek venni. Szombaton elmentek a svéd bácsi által üzemeltetett bútorboltba, ahol megvették új fekhelyemet. Még aznap összeszerelték és ki is próbálhattam. De csak pár perc erejéig, mert a matracot a használati utasítás alapján ki kellett tenni 24 órára a friss levegőre. Vasárnap estétől viszont már az új ágyikómban alszom.:)

Kassai látogatók

Az elmúlt hétvége gazdag volt az eseményekben. Nagy nap volt a kassai nagyszülők számára is, akik először láthattak engem újra élőben a keresztelőm óta.
Pénteken érkeztek – stílusosan repülővel – Pozsonyba, majd nyomban este meg is néztek engem egy röpke látogatás keretében. A féli dédnagymamál aludtak, ám szombaton is velem játszottak, majd vasárnap egy ebédre voltak hivatalosak a dédivel együtt. Érdekes volt látni, mennyi élő ősöm van még. Azt hiszem, ezt a tényt jól meg kell becsülnöm! Négy nagyszülő, három dédszülő. Ja és persze a két szülő. Nem sok babábak adatik ez így meg.
A kassai nagyszülők játszottak egy jót velem, s úgy éreztem, ha tehették volna, haza is vittek volna engem.:) Csak pechükre apuka csomag nélküli repjegyet rendelt nekik, a fedélzetre pedig legfeljebb 5 kilós pakkot lehet felvinni. Én pedig már több mint 6 kilót nyomok...:)

Ui: fotóalbumom természetesen folyamatos frissítés alatt áll.