Az elefánt Afrikába ment

Pénteken többnapos nógatás után végre sikerült eljutnunk a pozsonyi állatkertbe. A kirándulás szépre sikeredett, még ha kissé szomorú is voltam, ugyanis elefánttal nem találkoztam.

A történet egy puzzle-összerakással kezdődött, ahol anyuci nagyban magyarázta nekem, hogy melyik állat micsoda, és hogy a képen látható hely valójában egy állatkert. Ezek után más választásom szinte nem is volt, minthogy kijelentsem: rendben, de akkor én szeretnék ilyet látni. Az összes képen látható állattal. Kedvencem az elefánt lett.
Ezután többnapos nyafogás következett szüleim részéről, benne a legvadítóbb kifogásokkal, hogy miért is nem mehetünk aznap állatkertbe: már sötét van, még korán van, esik az eső, fúj a szél, apukának munkába kell mennie stb. Péntek délelőtt végre ezek egyike sem fenyegetett, így elindult a család az állatkertbe.
A város túlsó részén található állatkertben valóban sok érdekes állatkát láttam, ám azt, amely miatt idejöttem, hiányzott. Az elefántot akármerre is kerestük, nem leltük, végül szüleim azzal a mesével próbáltak megnyugtatni, hogy az ormányos hazament Afrikába, mivel itt nem érezte jól magát. Mivel láttam, hogy sírás és nemtetszésem egyéb eszközökkel történő kimutatása sem oldja meg a helyzetet, beletörődtem kedvenc állatom hiányába, s délben hazaindultunk. Azzal, hogy remélhetőleg legközelebb olyan állatkertbe megyünk, ahol elefántot is látok.