Saját szobában

Tegnap este egy újabb mérföldkövet hagytam magam mögött. Elmentem szüleimtől.
Persze nem örökké és nem is hosszú időre, csak pont egy éjszaka erejéig. Két héttel azután, hogy beköltöztünk somorjai otthonunkba, tegnap este először aludtam a saját szobámban, külön anyukáéktól.
Tegnap délután én magam kértem aputól, vigyük át a kiságyat a gyerekszobába - amelyben a kiságyon, egy szekrényen, funky szőnyegemen és a játékaimon kívül még semmi sincs -, majd este mindenféle ellenkezés nélkül itt aludtam már el. Vacsi után átöltöztem, befeküdtem a kiságyba, apuci pedig elmesélte a malacka és a farkas, majd pedig a sápi, utána pedig a somorjai kakas történetét. Én pedig szép lassan elszenderültem.
Ma Zsófikával is nagy dolgok történtek: először fordult meg. Háton feküdt, s "önerőből" jobbra fordult. Két és fél hónaposan. Nem emlékszem arra, hogy én ilyen korán kezdtem volna.
De hogy én se maradjak el az újításokban a hugica mögött, ma este egy kis meglepetéssel szolgáltam. Míg anyuka Zsófikával volt elfoglalva, apuci pedig az autóból hordta fel a dolgokat, szép csöndben letoltam a harisnyámat és a bugyimat, ráültem a bilire, pisiltem, majd felálltam, megtöröltem a megtörölni valót, a bili tartalmát beleöntöttem a WC-be, majd lehúztam magam után. Anyukáék pedig csak néztek, hogy ez hogyan jutott az eszembe. Hát hogyan? Úgy, hogy már nagy vagyok...