Az elmúlt napokban annyi minden történt velem, amennyi már hosszú hónapok óta nem. Először is itt a karácsony – születésem óta még nem éltem meg ilyen felfordulást! Az ünnep jeleként a felnőttek még az ebédlőbe is beraktak egy fát – mintha kint nem lenne belőlük elég. A fa alá pedig szerda este ajándékok kerültek, melyek egy részét én kaptam. Állítólag a Jézuska hozta, habár én senkit sem láttam. Majd jövőre jobban odafigyelek – a nagyok ugyanis azt mondták, ő minden évben elhozza az ajándékait. Merthogy ez az ő szülinapja. És ilyenkor nem mi viszünk neki ajándékot, hanem ő hoz nekünk. Néha kacifántos ez a nagyok világa...Mint ahogy minden rendes féléves baba, már én is ülök. És nem is akárhogyan! Az üléssel már két-három hete intenzíven ismerkedek, az elmúlt napokban pedig már nem is kell engem tartani, szekérvárral körberakni, hogy el ne dőljek. Ülök, keményen. Ahogy a nagyok csinálják.:)
A legjobbat pedig a végére: az elmúlt hétvégén eldurrantottam egy igazi nagy meglepetést. Elkezdett nőni a fogam! Elsőnek a jobb alsó metszőfogam mászott elő. A körülöttem élő nagyok szerint ez nagyon hamar történt, a rokon gyerkőcök nagy része erre több mint egy évig várt. Illetve a szüleik vártak rá, ugyanis nekünk babáknak ez csak nyűg. Habár én jól viselem, nem bőgök miatta, nem lázasodtam be, nem kakilom tőle össze magam. Más babák allítólg ilyeneket is szoktak csinálni egy-egy fog megjelenése láttán. Én szüleim szerencséjére nem.
Szépen lecsücsültem, és megvan az első fogam is. Mi lesz, lett a következő lépés? Hamarosan ezt is megírjuk.:)
