A hozzám hasonló kisbabák abban a rendkívül kedvező helyzetben vannak, hogy gyakorlatilag a legcsekélyebb és legtermészetesebb cselekedeteikkel is nagy örömöt tudnak szerezni szüleiknek. Én például az utóbbi napokban elkezdtem mosolyogni. Mondjuk úgy, hogy tudatosan mosolyogni. Vasárnap reggel anyuka pedig már azzal a hírrel ébresztette apucit, hogy a „baba rámmosolygott“. Már nem csak „úgy“, de szépen, tudatosan – szólt az újság. Aztán ezt az örömöt a nap folyamán apukának is megszereztem, őreá is rásomolyogtam. És fokozatosan a többi, engem körülvevő emberre.Néha mennyi kevés is elég a nagy boldogsághoz! Hajrá kisbabák, mosolyogjunk sokat!
