Ma kora reggel egyéves lettem. 2008 egyik szép, június közepi vasárnapján, miközben a csehek éppen kizuhanni készültek a foci Eb-ről, a ruzsinovi kórház felé robogott velem - aki akkor még anyuci hasában lakott albérletben - egy Ford Escort. Akkor még sem én, sem a "kirímedt" szülők (ők három héttel későbbre vártak) nem tudták, hogy másnap hajnalban már itt leszek velük.Azóta pontosan 365 nap telt el, ebből 4 éjjelt a kórházban töltöttem, a maradék idő nagy részét pedig otthon. 6 éjjel anyukám nélkül aludtam, ezek a napok apukának külön élményt jelentettek.
Fél évesen elkezdtem enni, mára már gyakorlatilag mindent megeszek, és nem is akármilyen mennyiségben. Szüleim és nagyszüleim azt mondják, jól papáló kislány vagyok. (Még a spenótot is megeszem... Még.) Fél évesen ültem, habár magamtól felülni még most sem nagyon akaródzik. Az utóbbi hetekben elkezdtem járkálni - igaz, még legalább egy segítő kézbe kapaszkodva -, s remélem, hogy napokon belül már magam fogok lépkedni.
Egy évvel ezelőtt egy 49 centi magas, 2,9 kilós baba voltam ilyenkor. Most egy 75 centi magas és 10 és fél kilós kislányként mosolygok a világra. S izgulva várom, mi mindent fogok még megismerni a következő, reméljük nagyon sok esztendőben.
Fél évesen elkezdtem enni, mára már gyakorlatilag mindent megeszek, és nem is akármilyen mennyiségben. Szüleim és nagyszüleim azt mondják, jól papáló kislány vagyok. (Még a spenótot is megeszem... Még.) Fél évesen ültem, habár magamtól felülni még most sem nagyon akaródzik. Az utóbbi hetekben elkezdtem járkálni - igaz, még legalább egy segítő kézbe kapaszkodva -, s remélem, hogy napokon belül már magam fogok lépkedni.
Egy évvel ezelőtt egy 49 centi magas, 2,9 kilós baba voltam ilyenkor. Most egy 75 centi magas és 10 és fél kilós kislányként mosolygok a világra. S izgulva várom, mi mindent fogok még megismerni a következő, reméljük nagyon sok esztendőben.
